Futball és erőszak (2. rész)

Az első részben említett esetekben vér folyt, de emberéletet nem követeltek az erőszakcselekmények. Akkor még nem, később annál inkább.

Nem vigasz, hogy Európában a halálos áldozatok száma együttesen sem mérhető a dél-amerikai futballtörténet egyik első nagy és  máig legsúlyosabb gyászos eseményén elhunytakéhoz. 1964-ben, Limában 300-nál is többen, egyes adatok szerint 318-an vesztették életüket, további fél ezer ember pedig megsérült azokban az összecsapásokban, amelyek május 24-én, a vendéggyőzelmet hozó Peru-Argentína olimpiai selejtezős futballmeccset követően törtek ki. A zavargásokat a hazaiak afeletti felháborodása váltotta ki, hogy a játékvezető a meccs végén érvénytelenített egy perui gólt. Magában Argentínában 1968-ban 70 ember halt meg amiatt, hogy egy fővárosi rangadó után randalírozó Buenos Aires-i fiatalok felgyújtották a nézőtért. Megjegyzendő: a dél-amerikai országóriás változatlanul elöl van, ha ugyan nem világelső a sportági erőszakot illetően, mert a helyzet jottányit sem javult. Arrafelé sem.

Európában a szurkolói huliganizmusban a horvátok őrzik élpozíciójukat. Ha eltekintünk is a Jugoszlávia 90-es évekbeli szétesését kísérő véres borzalmaktól, a megelőző és az utána következő  békeévekben" is számos szörnyű esettel jelezték a balkáni futball ultrái, hogy cselekvőképesebbek, mint valaha. 1990. május 13-án a szerb klubcsapat, a belgrádi Crvena zvezda játszott a horvát Dinamo Zagrebbel a zágrábi Makszimir Stadionban, ahová felkészülten várták a vendégeket a helyi fő bajkeverők. A baljós előjelű meccs felvezetéseként már voltak kisebb csetepaték, a mérkőzés után pedig kisebb háború tört ki a felek között, amelynek szomorú mérlege: több száz sérült. 2006. június 13-án az amúgy okkal a világörökség részévé vált gyönyörű városban, Mostarban öltött nemzetiségi jelleget is a szélsőségesek összecsapása.

A szurkolói huliganizmus gyakran áldozatokat követel

Miután Horvátország kiesett a németországi vb-n, Mostarban a helyi horvát és bosnyák fanatikusok ugrottak össze, egy embert lelőttek, a sérültek között hat rendőr is volt. Az órákig tartó utcai harcoknak a rendfenntartók könnygáz alkalmazásával vetettek véget. Az etnikai motívumokkal teleszőtt ellenségeskedés újabb tragikus fejezeteként 2009. október 4-én egy szarajevói bosnyák szurkolót lőttek főbe.

Másutt sem jobb a helyzet

A nacionalista-rasszista vonulat több más európai és Európán kívüli országban is tetten érhető. Így nálunk is, más kérdés, hogy a honi fanatikusok ellenségeskedése eddig nem követelt emberéletet. Franciaországban 2006. november 24-én a Paris SG rajongóinak egyikét rendőrök lőtték agyon, egy másik drukker pedig súlyosan megsebesült, miután a PSG-nek elkötelezett szélsőségesek megütköztek a rendfenntartókkal. A karhatalmi erők azt követően léptek közbe, hogy a francia szurkolók megtámadták a vendég izraeli Hapoel híveit, akik közül egy lőfegyverből kapott halálos sebet.
A  szokványos" futballgyilkosságok között említendő, hogy Törökországban a Galatasaray és az angol Leeds United 2000-es UEFA Kupa-meccsét utcai verekedések kísérték, amelyekben sokan megsérültek, két angolt pedig halálra késeltek.

Még durvább számok szerepelnek azon a feketelistán, amelyet Afrikában, egy ghánai mérkőzés után rögzítettek a hatóságok: a 2001-es meccs részben a rendőrök miatt fulladt - szó szerint - tragédiába. A főváros, Accra két legerősebb csapatának találkozóján a pályára székeket, üvegeket hajigáló nézőket a rendfenntartók könnygázzal akarták megfékezni, ám az akció pánikot keltett, a megvadult tömeg menekülés közben egyre jobban összetorlódott, végül 125-en fulladtak meg, több százan pedig megsebesültek az afrikai ország történetének alighanem leggyászosabb napján.

Hogy a labdarúgás milyen elképesztő energiákat képes adott esetben rossz, nemtelen célra mozgósítani, arra az egyéni és csoportos tragédiákon túl két ország fegyveres konfliktusa teremtett döbbenetes példát. Salvadort és Hondurast ugyanis a futball ugrasztotta össze, pontosabban a foci szolgáltatta azt az ürügyet, amelybe belekapaszkodva a huzamos ideje viszálykodó két szomszédos közép-amerikai állam súlyos áldozatokkal járó háborút vívott egymással, légi bombázással, harci gépek és komoly haderő bevetésével. Az 1969-es - mindmáig futballháborúként emlegetett - katonai összecsapást megelőzően Honduras és Salvador világbajnoki pótselejtezőre kényszerült, és harmadik meccsüktől függött, hogy melyikük jut ki az 1970-es mexikói vb-re.

Fanatikus szurkolók füstös showja egy olaszországi mérkőzésen

Már a második mérkőzést is zavargások kísérték, a San Salvador-i stadionban hondurasi zászlókat égettek. Mexikóvárosban Salvador 3-2-re nyerni tudott, az elszabadult indulatokat azonban immár  igazi" háborúban vélték csak levezethetőnek. Július 14-től 18-ig, pontosan 100 óráig tartottak a hadműveletek, amelyekben legalább háromezer ember - 900 salvadori és 2100 (ebből kétezer civil) hondurasi - halt meg, mindkét oldalon rengetegen váltak földönfutóvá. A sebeket az eleve megkésett, 1980-as békekötés sem tudta teljesen begyógyítani.

Anglia és Belgium fekete napjai

Az erőszakos megnyilvánulások súlyos eseteinek számbavételénél a stadionkatasztrófákról sem feledkezhetünk meg. Köztük is az egyik legsúlyosabb, amelyik - hogy visszakanyarodjunk brit földre - az FA Kupa Liverpool-Nottingham Forest elődöntős meccsén következett be 1989. április 15-én. A sheffieldi Hillsborough Stadionban a találkozó 90 helyett mindössze 6 percig tartott, mivel a minősítés szerint  súlyos szervezési és rendőri hibák, illetve a körülmények szerencsétlen összjátéka" 96 ember életébe került: 94 szurkoló a helyszínen vesztette életét, ketten pedig később haltak bele sérüléseikbe.

A baj ott kezdődött, hogy noha a lelátó már megtelt, még több embert engedtek be a stadionba. A Leppings Lane-tribünön vagy háromezer ember szorongott a szűk helyen, amikor a tömeg megindult lefelé, többeket a pályát a lelátótól elválasztó fémrácshoz nyomott, amelyen nem voltak menekülő kapuk. Sorsuk megpecsételődött. A halottak mellett összesen további 766-an szenvedtek sérüléseket.

Ami a Hillsborough Angliának, az a Heysel Belgiumnak. Négy évvel korábban, 1985. május 29-én a brüsszeli Heysel Stadionban, ahol a BEK-döntőt rendezték a Liverpool és a Juventus között, 39-en vesztették életüket, a sérültek száma pedig elérte a 600-at. Az történt, hogy az angol együttes szurkolói rátámadtak az olasz csapat híveire, a rendbontás tragikus végkifejleteként pedig valósággal aratott a halál. A rémes állapotban levő biztonsági korlátok nem tudták megtartani az odapréselt szurkolókat, a meggyengült támfal ledőlt, és maga alá temette az áldozatokat.